A mopsz

A fajta története

mopsz-kolyok-kutya-2.jpgRövid orrú, széles fejű kutyákat a kínaiak már időszámításunk előtt tenyésztettek. Nagy becsben tartották őket: palotákban laktak, és általában eunuchok foglalkoztak tenyésztésükkel. Ezeket a kutyákat csak igen stilizált korabeli ábrázolások alapján ismerjük. Az biztos, hogy három alaptípusuk volt: az oroszlánkutya, a pekingi és a Lo-sze, ez utóbbi a modern mopsz legvalószínűbb őse.

A velük szemben támasztott legfontosabb elvárás az volt, hogy minél kisebbek legyenek, bőrük legyen minél elasztikusabb, szőrük rövid, valamint viseljék az ún. „hercegi jegyeket” (három ránc a pofán és egy függőleges csík). Emellett igen nagyra becsülték a fehér fejfoltot is. További elvárás volt a kompakt test, a masszív csontozat, a lapos pofa és a szögletes állkapocs.

Európába a kereskedelem révén jutottak el. A kereskedelmi kapcsolatok a Ming-dinasztia (1368–1644) alatt épültek ki Európával. A kereskedők hamar felismerték az üzleti lehetőséget az apró méretű kínai kutyákban, így került a mopsz feltételezett őse, a Lo-sze a XVI–XVII. században Nyugat-Európába. A szelektív tenyésztés következtében az eredetileg hosszabb testű Lo-sze utódai zömökebbek lettek.

A mopsz őse a történelembe is beírta magát. Orániai (Hallgatag) Vilmos németalföldi hercegnek is ilyen fajtájú kutyája volt, Pompey, aki a legenda szerint megmentette gazdája életét. A németalföldi szabadságharc idején, 1572-ben Hermigny-nél a spanyolok rajtaütöttek Vilmos táborán. Pompey, mielőtt bárki is észrevette volna a támadást, ugatni kezdett. Először csak bökdöste gazdáját, majd a nagyobb nyomaték kedvéért az arcára ugrott, hogy figyelmeztesse a közeledő veszélyre. A hollandok így megmenekültek a spanyol fogságtól. Pompey-t az egész országban hősként tisztelték, és az orániai uralkodóház szimbólumává vált. Vilmos dédunokája, III. Vilmos és II. Mária 1688-as eküvőjéről sem hiányozhattak a mopszok. Amikor feleségével partra szállt Torbaynél, hogy Anglia királyává koronázzák, kíséretének tagja volt jónéhány mopsz is, és innentől kezdve ez a fajta az uralkodók körében generációkon keresztül rendkívül divatos volt.

Az angol udvaroncok és arisztokraták hamar megszerették és az új király felé kifejezett lojalitásuk szimbólumaként tartották. A mopsz a következő években tehát az angol arisztokrácia elengedhetetlen tartozéka volt. A fajta népszerűsége a XVIII. században is folytatódott, csúcspontját III. György uralkodása alatt érte el.

1790-re a mopszok már Franciaországban is igen népszerűvé váltak. Josephine, Napóleon felesége Fortune nevű mopszát használta arra, hogy titkos üzeneteket juttasson el férjének, akit Les Carmes-ban tartottak fogva. Josephine Fortune nyakörve alá rejtette az üzeneteket. Fortune kis termetéhez képest meglehetősen lobbanékony alkat volt: a nászéjszakájára igyekvő Napóleont lábon harapta. A fajta Európa különböző országaiban eltérő neveket kapott: Hollandiában Mopshond (ez pisze kutyát jelent), Németországban Mops, a briteknél és a spanyoloknál Pug, Olaszországban Carlino, Franciaországban pedig Carlin lett a neve.

Külső jellemzői

Apró termetű, zömök alkatú. Szeme nagy, sötét és kidülledő, orra rövid, pofija lapos. Szőrzete rövid és fényes, nem igényel olyan sok ápolást, mint a hosszúszőrű fajták. Színe lehet a bézs valamelyik árnyalata (a barackszínűtől az ezüstösig) vagy fekete. A bézsek bundája általában kétrétegű, a feketéké egyrétegű. Homloka és az orr környéke ráncos, pofija fekete. Ideális magassága: 30–32 cm, súlya: 6–8 kg.

Természete

A mopsz nagyon élénk, barátságos, ragaszkodó természetű kutya, szeret az emberek között lenni, gazdáját árnyékként követi. Nyugodt, kiegyensúlyozott, szereti a gyerekeket. Azonban elég makacs, ezért már kölyökkorától kezdve következetesen kell nevelni. Ez viszont nem olyan nehéz feladat, mert nehezen viseli, ha a gazdája haragszik rá, és mivel szeret enni, jutalomfalatokkal is lehet rá hatni Ezzel azonban nagyon csínján kell bánni, mert hajlamos a hízásra. Kiválóan tartható lakásban, nem zavarja a szomszédokat, ugyanis csak ritkán ugat. A mopsz az FCI IX-es fajtacsoportjába, a társasági és kisérőkutyák közé tartozik.